Szópár baj 1.

03/30/2016

 

Kicsit nyelvészkedek, egy olyan sorozatot indítok, amiben szeretnék rehabilitálni néhány szót. Kiemelném őket a szűk és sztereotip társadalmi megítélésből, hogy ne befolyásolják már a gondolkodásunkat olyan károsan! Főleg állítólagos nyelvi ellentétpárokról van szó: lustaság - szorgalom, gyengeség - fegyelmezettség, önzőség - jóság, és társaik.

Ha a szópár jobboldalán találjuk magunkat, dicséret és üdvösség övez minket. Probléma ugyan, hogy ezek a jelzők általában nem létformát tükröznek, csupán törekvést, egy külső, vagy beépült, interiorizált belső elvárásnak való állandó megfelelést, küzdelmet, örök elégedetlenséget, konstans megítélést. Mutass egy embert, aki pipát tesz ezen jó tulajdonságai mellé! Aki elmondhatja magáról, hogy ő jó, szorgalmas, fegyelmezett. Jobb esetben, kellő önbecsüléssel rendelkezve is csak annyit mondunk, hogy "legtöbbször, többnyire, általában, igyekszem, ezt tartom helyesnek, sokszor sikerül". Na igen, mert még nem beszéltünk az önteltség - szerénység ellentétpárról, aminek a baloldalán állni szintén vérciki. 

A szópár baloldala viszont igazi létforma, egy mocsár, amibe azt képzeljük, ha belelépünk, örökre besározódunk, rajtunk ragad a bűze, messziről felismerszik, mennyire romlott, bűnös és semmirekellő, társadalmilag és erkölcsileg elítélt, kitaszított és valljuk be, önmagunknak sem tetsző formát öltöttünk. 

Na nézzük akkor az első ellentétpárt: lustaság - szorgalom. Álszavak. javaslom helyette: motiválatlanság - motiváltság.

Ismered azt az érzést, amikor ágyúval se lehet lelőni abban, amit éppen csinálsz? Hogy ez egy emelkedett, elit tevékenység, vagy éppen haszontalan, az mindegy. Szoktunk kapni ilyen címkéket von haus aus, hogy mi hasznos, mi nem. Egy jó könyv, egy keresztrejtvény, egy beszélgetés hajnalig, egy futás, egy projekt, egy munka, a fészbuk, egy film, az alvás.. Jól beépült belső ügynökeink kiértékelik ezeket, osztályozzák attól függően, hogy mekkora bennünk a teljesítménykényszer. Lustaságnak bélyegzik azokat, amiket nem ítélnek hasznosnak és szorgalomnak azokat, amiket igen. 

Szorgalmasan csinálhatunk olyan dolgokat is, amikhez semmi kedvünk ugyan, de félelmet, szorongást okoz, ha nem tesszük. Nem hívnám ezt szorgalomnak, lekapnám róla a glóriát és inkább nevezném belső kényszernek, csapdának. Ennyi erővel szorgalommá avanzsálhatna minden függőség és szorongásoldó tevékenység. Szorgalmasan és kitartóan ihatsz, dohányozhatsz, lehetsz workoholic vagy stréber és hajthatsz az elismerésért a munkádban vagy a tanulásban, rághatod a körmödet, fogyókúrázhatsz, edzhetsz kigyúrt izmokért, gyűjtheted a diplomákat, hogy bebizonyítsd, vagy valaki.

Ezektől eltekintve valójában azt csináljuk szorgalmasan, amihez igazán kedvünk van, ami örömet okoz, kikapcsol, feltölt. Amiben motiváltak vagyunk. Ne keverjük össze a kényszerrel és ne   dőljünk be a belső cenzornak sem, aki ránk süti a bélyeget! Ha lusta vagy, akkor olyasmit akarsz magadra kényszeríteni, ami nem az tied, másé. Elvárás, megfelelés, nem a te csésze teád, ahogy az angolok mondják. Motiválatlan vagy, nem érdekel, tojsz rá. Vizsgáld felül, értékeld át, keresd meg, miért olyan fontos, azután engedd el, mert valójában nem az. Nem neked. Vagy nem így, nem ebben a formában, nem ezen a módon. Csináld inkább azt, amiben ágyúval se lehet lelőni, mert ha  kilövöd az ítéleteket fogalmazó ügynökeidet és megengeded magadnak, hogy abba energiát fektess, meglásd, kivirágzik, mint a közelgő tavasz.

 

Please reload

11/27/2013

Please reload

Címkék szerint
Please reload

Összes bejegyzés
  • c-facebook

© 2011​​​​​ Manifelszt Alapítvány​​​​​​​​​                               +3620/33 915 99                              vera.varadi68@gmail.com                                  Helyszín: ©KözHely  

Váradi Vera pszichológus

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now