A szélsőségek és az erő

Létezik olyan gyerek, aki ne szeretné a középpontban tudni magát, legyen szó bármilyen közegről? Aki erre nemmel válaszol, az bizonyára az ebben megélt kudarcát igyekszik leplezni azzal a beletörődéssel, mely utólag a szándékot is felülírja. A társaság lelke, bohóca vagy motorja - ezekre a címekre áhítoztunk gyerekként és később, a fölnőtt közösségeinken belül.


Kétféleképpen válhat az ember a környezetében(ből) kiemelkedővé. Kiegyensúlyozott, önmagával elégedett módon, pusztán a belső békéje kisugárzásával létrehozza maga körül a szeretetet, a nyugalmat, a harmóniát. Nem szükséges tennie semmit, elég, ha csak párologtatja pórusaiból a végtelen egyszerűséget, letisztultságot. Művi úton hiába is próbálkozna az efféle hatásvadászattal. A körülötte gyülekezők, akár a mérőműszerek, azonnal leleplezik a cselt és hátat fordítanak a hamisítványnak.


A másik típusa a különleges embereknek a kompenzáló. Ők az aktuális korok karizmatikus továbbvivői, zseniális felfedezők, tehetséges diktátorok, de bizonyára könnyen találunk belőlük a szűkebb környezetünkben is: egyesületek, alapítványok megálmodói és megteremtői, olyan emberek, akik erőteljes lendülettel képesek hatni saját közösségükben, munkájukban. A kompenzálók többnyire személyiségük valamely általuk vélt hiányosságát, elégtelenségét, esetleg az ezek mélyén lappangó szeretetéhséget vagy megfelelési kényszert igyekeznek ellensúlyozni kiemelkedő teljesítményük által.


E típus megkülönböztetésével találkozhatunk Alfred Adler század eleji osztrák pszichiáter individuálpszichológiájában, számomra azonban az erő aspektusa az érdekes. Mert kétségívül hatalmas teljesítmény, erőfeszítés szükséges a felbomlottnak ítélt egyensúly kiegyenlítéséhez. Nem vethetjük a kompenzáló ember szemére igyekezetét, hiszen a társadalmat, magunkat fosztanánk meg attól, hogy a kiegyenlítésbe fektetett ereje által valójában előre haladjon a világ. A közelében élők saját bőrükön érzékelhetik, tapinthatják a kifejtett erő nehézségét, félresiklottságát. Azok a koncentrikus körök, melyeket az általa izomból vízbe vetett kövek keltenek, kíméletlenül elsodorják a közelében tartózkodókat, csodálatos dolgokat eredményeznek azonban, ahogy a kör sugara nő.


A világ tehát nem lenne kerek, ha bármelyik típus hiányozna belőle. Közvetlen közelségünkbe a törekvésektől mentes, harmonikus, kiegyensúlyozott embert vágyjuk, hosszú távon pedig, hogy a helyben toporgásban ne ragadjunk, a karizmatikus kompenzálóra is szükségünk van. Bizony, jó, ha ez eszünkbe jut abban a pillanatban is, amikor épp ledönt a lábunkról egy utóbbi által keltett cunami.

Címkék szerint
Összes bejegyzés

Váradi Vera pszichológus

                            +3620/33 915 99                                                                          vera.varadi68@gmail.com                             

  • c-facebook
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now