Nők a fonóban

A természeti népek és őseink tudták, mit tesz a nők gyülekezete, használták ezt a sűrített női energiát, éltek vele. Közösen szültek, együtt menstruáltak. Generációk nőtagjai egymásra támaszkodtak. A közös munka teret adott az érzelmi paletta legelképzelhetetlenebb szélsőségeinek. Egyazon közösségben megfért a pletyka, a rosszmájúság, sírás, gyászolás, gyereknevelés, hierarchia, együttérzés, rivalizálás, spiritualitás és babona. Hogy ez JÓ volt-e így, azt a mai boldogságkereső és örömhajszoló álláspontból nehezen tudnám elhinni. Sem JÓ, sem könnyű. Az azonban nyilvánvaló, hogy így volt természetes. Jelentős fegyvertény volt a patriarchális társadalmi berendezkedésekben, erőforrás, konfliktuszóna, kérdésen felüli támasz.

A mai modern társadalmak szlogenje lehet akár az elszigetelődés: fizikai szinten, érzelmileg egyaránt. A szuverenitásunkat szinte már csak úgy tudjuk megőrizni, ha nem engedünk be senkit, aki hatóerővel fenyeget: szülőket (nehogy beleszóljanak), nagyszülőket (már más idők járnak!), rokonokat (fontosabbak a barátok, azokat legalább megválogathatom). Összezárnak a családok, igyekeznek egymásrautaltságukban mindent pótolni, ami a szigorú határtartás árán áldozatul esett. De hát hogy??? Egy nő és egy férfi? Tűz és víz? Képtelenséget vállaltak magukra! Olyan dinamikáktól esünk el, amiket egy ember nem pótolhat. Viszonyulásoktól, tükröződésektől és mérhetetlen energiáktól, töltődéstől, erőforrástól és támasztól fosztjuk meg magunkat, ami azért - ha ránézek a szólista hosszára - jelentős veszteség.

Úgyhogy lányok, asszonyok, vissza a fonóba, vagy annak modern kori változatába!

Címkék szerint
Összes bejegyzés

Váradi Vera pszichológus

                            +3620/33 915 99                                                                          vera.varadi68@gmail.com                             

  • c-facebook
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now