Középen, egyensúlyban

Ez aztán a kihívás!


Megtalálni a közepét - már Arisztotelészt is ez foglalkoztatta, amikor kijelölte az arany középutat. Majd két és félezer év távlatából bátran állíthatjuk, hogy a probléma az emberre nézve fajspecifikus, és az elmúlt évezredek során a megoldása felé sem léptünk valami sokat.

Honnan ismerhetjük fel a mindennapjainkban, ha letérünk róla? Azonnal, amint szorongani kezdünk. A szorongás, a lelki diszkomfort érzése jó jelzőrendszer. Alkata válogatja, milyen formát ölt. Van, aki hisztivel, érzelmi kitörésekkel, más pánikkal, depresszióval, megint más közönnyel, szarkazmussal vagy éppenséggel agresszióval reagál. Egyesek ügyesen szomatizálnak: gyomorpanaszok, fejfájás, komoly betegségrendszerek alakulhatnak ki a szorongás talaján.


A középen levés ugyanis azt jelenti, hogy hűen kapcsolódunk az itt és mosthoz, a valósághoz, a pillanat igazságához. A letérés, elhajlás pedig - sokféleképpen megfogalmazhatjuk - a nyomógombjaink, a céljavesztett beidegződéseink, a le nem vetett rögzült mintáink eredménye, amik állandósult vagy szituációhoz kötött játszmákhoz vezetnek. Kapcsolatainkat így nem a maguk valóságában és pillanatnyi állapotában érzékeljük. Több réteg hályog nehezíti, torzítja a látásunkat, majd vezeti félre a hozzáfűzött gondolatokat, melyek disszonáns és szorongással teli érzelmeket keltenek.


Van tehát értelme és haszna a szorongásnak. Arra késztet, hogy lépjünk, vizsgálódjunk, induljunk el az önismeret útján és ismerjük meg hályog-rétegeinket, hogy később meghaladhassuk, eldobhassuk őket, visszanyerjük - helyesebben birtokba vehessük - a meztelen, olykor fájdalmas, mégis szorongás-mentes igazságot.

Címkék szerint
Összes bejegyzés

Váradi Vera pszichológus

                            +3620/33 915 99                                                                          vera.varadi68@gmail.com                             

  • c-facebook
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now