A nőiség teljessége

11/01/2013

Az anyatémával foglalkozó csoport vezetésének igénye legmélyebb, egyáltalán nem tudatos bugyraimból fakadt.  Leginkább talán ez a kép fedi azt, ami alakul most ezeken a csoportokon. Kiderül, nem az a fontos, hogy van-e gyerekünk, vagy hány éves (hónapos, hetes...), hanem az, ahogy felfedezzük magunk mögött a ránk ható generációk sorát, és önmagunkat a sor végén. A bennünk lakó nő teljességért kiált, fő, hogy meghalljuk.

 

Beállítódás kérdése, hogy elakadásainkban az okokat mire vezetjük vissza, a felelősséget mire helyezzük, mire összpontosítunk leginkább. Hitrendszer és keretezettség kérdése. Személy szerint én többet is "kipróbáltam". Életem egy bizonyos szakaszán dacosan magamra vontam a felelősséget: az ÉN életemet nem az előttem élők, hanem ÉN formálom, így amit tőlük kaptam, ahhoz nincs aktív közöm. Nem kértem, hogy adják. Nem jár érte hála, sem szemrehányás. Ma már tudom, hogy ez is igaz, de csak a teljesség részigazságaként.

 

Az anyasághoz való fizikai és érzelmi viszonyainkban, a keretezettségeinkben különbözőek vagyunk. Viszont valamennyien kezdjük fölismerni, micsoda hatással vagyunk a környezetünkre innen a sor végéről, mennyit veszítünk, amikor nem férünk hozzá a nőiségben rejlő erőforrásainkhoz, és törekszünk, teszünk, fájunk, örülünk, küzdünk, (két)hétről (két)hétre összegyűlünk és egymást támogatjuk ebben.

 

Please reload

11/27/2013

Please reload

Címkék szerint
Please reload

Összes bejegyzés
  • c-facebook

© 2011​​​​​ Manifelszt Alapítvány​​​​​​​​​                               +3620/33 915 99                              vera.varadi68@gmail.com                                  Helyszín: ©KözHely  

Váradi Vera pszichológus

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now