Önismeret - minek is?

11/01/2013

A pszichológusokról - félig viccesen - azt mondják, ott is bajt keresnek, ahol nincs. Ez igaz akkor, ha önismereti igénnyel fordulsz hozzá. Az önismeret ugyanis végeláthatatlan folyamat, sose lehet kipipálni, csak haladni benne. 

 

Sokan összekeverik azzal, hogy hibátlanná, tökéletessé válunk az önismeret által. Valójában éppen ellenkezőleg. Összekeverik azzal is, hogy elég, ha rálátunk, tisztába kerülünk hibáinkkal, hiányosságainkkal, félrevivő működéseinkkel. Ez azonban csak ugródeszka, a java még előttünk van: ezek felvállalása. Mit jelent ez? A tökéletesség ellenkezőjét. Az esendőségünk, gyarlóságunk, tehát a valóságunk elfogadását, olyan szemszögbe helyezését, melyből rátekintve megszűnnek a magunk felé (és ezáltal a mások felé) támasztott elvárásaink. Nem kell többé karcsúnak és fiatalosnak lennem, ha nem vagyok az. Nem muszáj higgadtnak maradnom és elfojtanom a haragomat olyan helyzetekben, ahol szétvet a düh. Nem baj, ha valamit nem teljesítek tökéletesen, hisz a maximalizimusom nem uralja többé döntéseimet, tetteimet. nen félek a spontaneitástól, mert nincsenek bennem előregyártott panelek arról, minek kéne történnie.Az önismeret megszűnteti a szégyent és a hiúságot, amik rátelepszenek a tökéletlenségünkre és nem engedik, hogy szembesüljünk, vállaljunk, változtassunk. Inaktiválja a nyomógomjainkat, melyek által a környezetünkre reagálunk. Nem lesz többé bántó, amit mások mondanak vagy sugallnak, hiszen magunk is tisztában vagyunk vele, vállaljuk, tudjuk, hogy a másoknak ebben vagy abban igaza van. Kommunikációnk kitisztul, egyre kevesebb tabu-témát rejtegetünk, egyre bátrabban kifejezzük valós érzéseinket, ahelyett, hogy önmagunk elől is elrejtenénk őket. Mind kevesebb elfojtás szorul a testünkbe, így kevesebbet járunk orvostól orvosig. Kapcsolataink egyre-másra rendeződnek, kisimulnak azátal, hogy ritkulnak a "felkapom a vizet" vagy az "inkább nem szólok semmit" helyzetek, ennek következtében egyre könnyedebbé válik az együttlét, nem kell már sem elmenekülni, sem megalkudni vagy megsértődni. Az önismeret a valóság szeretete, ahogy Byron Katie mondja. Olyan szeretete, amely nem válogat, bontja a valóságot jóra és rosszra. Nincs benne elkenés, mismásolás, vetítés, elfojtás, hazugság, menekülés, mert bármilyen fájdalmas is olykor, ha igazán ragaszkodunk hozzá, fontosabb, hogy igaz.

Please reload

11/27/2013

Please reload

Címkék szerint
Please reload

Összes bejegyzés
  • c-facebook

© 2011​​​​​ Manifelszt Alapítvány​​​​​​​​​                               +3620/33 915 99                              vera.varadi68@gmail.com                                  Helyszín: ©KözHely  

Váradi Vera pszichológus

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now